Neh 4 és Mt 5,13–16
(ÚSZ) „Ti vagytok a föld sója. (...) Ti vagytok a világ világossága" (13.14). Amikor az igét hallgatjuk vagy olvassuk, bennünket is megérintenek Urunk szavai, mint egykor a tanítványokat. Különösen a „Ti vagytok" kezdetű mondatok, amelyek megfáradt és elerőtlenedett hitünket, valamint szunnyadozó, elsekélyesedett keresztyén életünket igyekeznek felrázni. Tudatosítanunk kell, hogy csak úgy lehetünk Jézus tanítása szerint a föld sójává és a világ világosságává, ha ő tesz azzá, aki maga a világ világossága. Ha megértjük, mit jelent a sónak és világosságnak lenni, akkor az is nyilvánvaló, hogy nekünk kell vigyáznunk ízünkre és fényünkre. Úgy kell élnünk és szolgálnunk, hogy világosságunk ragyogjon az emberek előtt, és az emberek látva cselekedeteinket dicsőítsék mennyei Atyánkat.
Fohász: Urunk! Végtelen a Te szereteted. Ha nem gondolnánk igédre, akkor is szüntelenül emlékeztetsz: mi só és világosság vagyunk. Bocsásd meg gyarlóságainkat, mulasztásainkat, és emlékeztess, hogy nekünk sóként ízesítenünk és világosságként világítanunk kell. Kérünk, ebben segíts! Ámen.