Ám 8 és Jn 9,13–17
(ÓSZ) „Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az ÚR igéjének hallgatására" (11). Ámosz jövendölése nem egyszerűen azzal fenyeget, hogy nem lesz ige, hanem arról a szenvedésről szól, amely azokat sújtja, akik majd keresni fogják az igét, de már nem találják. Isten népe életéhez hozzátartozik az ige, nem lehet meg nélküle. Az izráeli hagyomány azonban régi idők óta tudott olyan ínséges időkről, amikor hiányzott Isten kinyilatkoztatása (1Sám 3,1). Ámósz próféciája egy ilyen időszak eljöveteléről szól. Ez talán rosszabb lesz, mint maga az eljövendő pusztulás. Csak az emberiség legszörnyűbb szenvedéséhez, az éhínséghez tudja hasonlítani. Éhség és szomjúság lesz ez: a lélek éhsége és szomjúsága Isten igéjére. Éhség és szomjúság, amely földi eszközökkel olthatatlan. Semmi sem elégítheti ki azt az embert, aki elveszti Istennel való közösségét.
Fohász: Uram, én is sokszor próbáltam már oltani lelki éhségemet és szomjúságomat földi dolgokkal: kenyérrel és vízzel, nemesnek vélt italokkal, szép helyek felkeresésével, hosszú pihenéssel, látszólagos kegyességgel. Segíts, hogy Te légy életemnek egyedüli, tiszta forrása, aki megelégítesz házadnak javaival. Ámen.