Ám 6 és Jn 8,48–59
(ÓSZ) „Jaj a gondtalanoknak a Sionon, az elbizakodottaknak Samária hegyén, a legkiválóbb nép előkelőinek, akikhez folyamodik Izráel háza" (1)! Akik jólétben és gondtalanul élnek, biztonságban érzik magukat, és nem szeretik, ha arról beszélnek, hogy ennek az állapotnak egyszer vége szakad. Ámósz szavai azt sejtetik, hogy arra, amit ő a közelgő veszedelemről prédikált, azt válaszolták, hogy messze van az még, ha eljön egyáltalán. A próféta afféle vészmadár, aki mindjárt végromlásról beszél, ha valami nem tetszik neki. A nép a boldog jövő biztosítékát a gazdagságban és az ország hatalmában látja. Ez a kísértés mindig megejti a hatalmon levőket. A prófétában csendháborítót, a jó közhangulat megzavaróját látják. Jézus Krisztus – az evangélium szerint – miattunk és értünk szeretett vészmadárkodni: gyakran megzavarta szavával a közhangulatot, hogy gondozzuk jobban Isten színe előtti életünket.
Fohász: Úr Jézus, kérlek, segíts ma arra gondolni, hogy csak Veled, Benned tapasztalhatom meg, milyen az igazi csend. Zavard meg a hangulatomat, a gondtalan életemet, vess véget annak az állapotnak, hogy csak gondjaim, bajaim, betegségeim kössék le a lelkemet. Légy szabadítóm és megváltóm! Ámen.