Ám 5 és Jn 8,37–47
(ÓSZ) „Az URat keressétek, és életben maradtok" (6)! Sokféle recept van arra nézve, hogyan maradjunk életben, hogyan éljünk élhető, egészséges életet. Súlyos balestek után szoktuk hallani azt, hogy a beteg még „életben van, az alapvető életfunkciói működnek, remény van a felépülésére". Hasonló dolog mozgatja Ámószt, mikor az Úr keresésére szólítja fel népét. Akkoriban nem volt egyszerű dolog Istent keresni, mert az ember nem mehetett el rögtön a három ismert szentély egyikébe. De tudta, ha elmegy, és ott találkozik az Úrral, mert áldozatot mutat be neki, akkor választ kap, reményt kap. Áldott lesz a földje, a jószága, az élete. Megszerzi, amit Istentől akar. A próféta azonban nem efféle keresésére hívja népét. Az Urat keresni azt jelenti, hogy a jót, az életünket betöltő és felemelő igazságot keressük. Egyedül azt, amit ő akar nekünk adni, hogy életben maradhassunk.
Fohász: Uram, köszönöm, hogy úgy jelentetted ki magadat, hogy Te vagy az út, az igazság és az élet. Segíts, hogy ne keressek más utat, ne térjek tévutakra, ne lássam a hazugságban az igazságot, és ne keressek halálos dolgokban életet. Ámen.