Hab 1 és Jn 10,11–15
(ÓSZ) „Meddig kell még kiáltanom, URam, miért nem hallgatsz meg" (2)? A kétségeit önti szavakba Habakuk próféta. Nevének eredete, jelentése vitatott. Első jelentése: átölel, átkarol. Olyan ember, akit Isten szeretetével átölel, s aki népét a nehéz időkben szeretettel átöleli. Másik értelmezése szerint egy illatos kerti növénynek, a bazsalikomnak a neve. Eszerint a próféta a halál, a pusztulás közelében az élet jó illata népe között. Ha nevének jelentése homályos is, küldetése, egyénisége egyértelműen, világosan rajzolódik ki a könyvéből. Habakuk Isten követe, üzenetének, kijelentésének tolmácsolója: próféta. Népe és kora bűneivel, nyomorúságaival Isten színe elé járul, és az Úr válaszáért tusakodik. Nagyböjt kezdetén ránk is hasonló prófétai küldetés vár: kiáltani azért, hogy Isten szeretete átölelje népét, és hogy igéjével, szolgálatával mi legyünk a jó illat, az élet illata minden pusztulással szemben.
Fohász: Uram, sok minden van a szemem előtt, ami egyáltalán nem tetszik. Látom a sok romlottságot, nézem mások nyomorúságát. Szívesen kivenném a másik szeméből a szálkát. De könyörülj, hogy életem gerendáit is lássam! Add, hogy jó illattá váljak közösségünk életében! Ámen.