Náh 3 és Jn 10,6–10
(ÓSZ) „Alszanak már pásztoraid, Asszíria királya! Nyugosznak előkelőid. Elszéledt néped a hegyeken, nincs, aki összegyűjtse" (18). Befejezésül ironikusan panaszos gyászénekben beszél a próféta arról, hogy a fővezérek elestek, nincs, aki összefogja a hadsereget. Ezzel visszavonhatatlanul megpecsételődik Ninive (Asszíria) sorsa: nem tud többé talpra állni, gyógyíthatatlan sebet kapott, megsemmisítés várja. Mindazok, akik hallják ezt, és valaha érezték gonosz hatalmát, nagy kárörömmel veszik tudomásul. Talán furcsa azt hallani, hogy a Bibliában is van káröröm. A kutatók szerint azonban a káröröm érzése ennél árnyaltabb, nem szabad egyértelműen gonosz jelenségként elkönyvelni. Ugyanis nem minden esetben a másik szenvedésének szándékos és jóleső kinevetéséről van szó, hanem inkább gyógyszerről saját kisebbrendűségi érzésünkre. És bizony, sokszor érezzük magunkat kisebbnek a hatalmasoknál!
Fohász: Istenem, segíts, hogy életem legnagyobb öröme ne a káröröm legyen. Ugyanakkor köszönöm, hogy örülhetek annak, hogy az ellenség nem mindenben és mindig győzedelmeskedik. Hálát adok életem apró részeiért, amelyekben megtapasztaltam szabadításodat. Ámen.