Ám 2 és Jn 8,12–20
(ÓSZ) „Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Izráelnek. (...) A názírokat borral itattátok, a prófétákra meg ráparancsoltatok: Ne prófétáljatok" (6.12)! Három vagy négy vétek az nem is olyan sok!? Isten úgy gondolta, hogy népe legalább az egyik kezén meg tudja számolni, hogy hol, miben és hogyan vétkezett. De ez sem ment nekik. Az ilyen matematikával mindig bajban vagyunk mi is, hívő emberek. Jobb, ha valaki más számolja meg helyettünk, ha valaki más kalkulál azzal, amit mi követtünk el. A próféta szerint Isten népe nem tanulta meg a kalkulust, illetve nem azzal számol, ami az Úr előtt igazán fontos. Elhívott megszentelt embereit itatja le, vagy hallgattatja el. Isten színe előtt ez megbocsáttathatatlan. Tanuljunk meg azzal számolni, hogy az Úr hozzánk, értünk, miattunk küldte el legszentebb, legelhivatottabb prófétáját, Jézus Krisztust: egyedül tőle függ a megbocsátás.
Fohász: Uram, Istenem, taníts meg jól számolni a vétkeimet! És számolni azzal, hogy megkísérthető, eltéríthető vagyok, aki gyakran a tökéletesség látszatával akarok mások előtt mutatkozni. Könyörülj rajtam, mikor azt szeretném, hogy hallgass, hogy ne figyelmeztess. Támassz bennem igaz hitet, hogy Téged követhesselek, és szentnek tartsalak. Ámen.