2Sám 13 és 1Kor 10,14–33
 (ÚSZ) „Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít" (23). Olyan Istenünk van, aki megengedi, hogy szabadon döntsünk, saját elhatározásunk szerint cselekedjünk, mert minden szabad. Ezt a szabadságunkat, a mindent szabad elvet azonban gyakran félreértjük, és Isten ajándékát magunk ellen fordítjuk, aminek – az első emberpárhoz hasonlóan – bukás lesz a vége. Hányan kezdték úgy, hogy szabad egy pohárkával többet innom, mert mit árthat nekem, és így váltak az alkohol rabjává. Hány házasember gondolta úgy, hogy szabad egy kicsit flörtölnöm, és tönkrement a házasságuk. Mennyien vélekedtek úgy, hogy szabad csalnom, nem látják, aztán mégsem jól alakultak a dolgok. Tetteinket, döntéseinket vigyük Isten elé, kérve útmutatását. Vizsgáljuk meg, hogy azok építenek, vagy rombolnak, használnak, vagy ártanak, Istenhez visznek közelebb, vagy éppen eltávolítanak tőle!

Fohász: Uram! Köszönöm a szabadságot, amelyet nekem adtál, de ismerve gyengeségeimet könyörögve kérlek, hogy Szentlelked által tanácsolj, vezess, hogy mindenkor meglássam: mi az, ami a magam és szeretteim javát szolgálja, épülésünket munkálja. Ámen.