2Sám 12 és 1Kor 10,1–13
 (ÓSZ) „Te vagy az az ember" (7)! Kijózanító, őszinte beszéd Nátán próféta részéről. Nem kertel, nem szépít, nem finomkodik a királlyal szemben, egyszerűen rámutat a bűnére. Mintha csak azt mondta volna: te vagy az, akinek bár sok volt, mégis elvetted a másik egyetlenét. Te vagy a parázna, te vagy a gyilkos, te vagy a bűnös! Ha Nátán ma Veled szemben állna, mit mondana? És ha rámutatna vétkedre, Te mit válaszolnál? Dávid a nyers eszméltetés után nem kezd el magyarázkodni, kifogásokat keresni, nem zavarja el a prófétát, nem hatalmaskodik felette. Elismeri szörnyű vétkét, és ennyit mond: „Vétkeztem az ÚR ellen!" Nincs más válasz, mert nem lehet más válasz és reakció a bűn felismerésére. Csak a bűnvallást követheti a bűnbocsánat, az irgalmas Isten válasza: „Te vagy az az ember", akiért egy istálló mélyén emberré lettem.

Fohász: „Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted." Köszönöm, hogy „a töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem" (Zsolt 51,1-3.6.19)! Ámen.