2Sám 11 és 1Kor 9,19–27
 (ÚSZ) „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek" (24). Mindannyian futunk ebben az életben, amit nem csak azért mondhatunk, mert egy valóban felgyorsult világban élünk, hanem mert átvitt értelemben is érthetjük Pálnak a szavait. Onnantól kezdve, hogy megszületünk, van előttünk egy pálya, és a cél felé haladunk. De mi a cél? Te, kedves Testvérem, mi felé rohansz? Milyen jutalmat akarsz elnyerni? Amikor majd eléred életed pályájának a végét, ami nem tudni, hogy mikor lesz, akkor vajon milyen eredménnyel, milyen jutalommal lennél megelégedve? És ha a mai napon jönne a bíró, és megállítana, lefújná életed futását, milyen jutalmat nyernél: elhervadót, vagy a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. Úgy fuss, hogy ez utóbbi legyen a jutalmad!

Fohász: Köszönöm, Uram, hogy versenypályára állítottál, és megismertetted velem azt a jutalmat, ami futásom befejeztével kegyelmedből az enyém lehet. De látod, sokszor fáradok, és legtöbbször inkább magammal, mintsem másokkal szemben versenyzek és küzdök. Légy, kérlek, segítségemre, és újítsad meg erőmet, hogy a végsőkig állhatatos maradjak. Ámen.