2Sám 20 és 1Kor 15,1–34
 (ÚSZ) „Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok" (1). Az evangélium, amelyet Pál a levél olvasóinak az eszébe akar juttatni, nem más, mint hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért, eltemették, és feltámadt a harmadik napon. Amikor egyre inkább karácsonyi fényfüzérekbe öltözik a világ, és az ünnephez közelítő negédes hangulat kerít minket a hatalmába, jó, ha nekünk is eszünkbe jut, hogy annak a Jézus Krisztusnak a megszületéséért adunk majd hálát, aki meghalt a mi bűneinkért, és feltámadt. Sőt, úgy támadt fel Krisztus a halottak közül, „mint az elhunytak zsengéje", és „az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi". Dicsőség legyen ezért Krisztusnak!

Fohász: Tied vagyok, Krisztusom, és így a reménység az enyém is, hogy lesz feltámadásom. Köszönöm mindazt, amit ezért tettél, hogy emberré lettél, szenvedtél és meghaltál, de harmadnapra feltámadtál. Segíts, hogy ez mindenkor élő bizonyosságként legyen a szívemben! Ámen.