2Sám 17 és 1Kor 13
 (ÚSZ) „Szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok" (2). Egész életünkben arra vágyunk, hogy legyünk valakik. Küzdünk a magasabb pozíciókért, a vállveregetésért, az elismerésért. Szeretnénk a tömegből kitűnni, szeretnénk megbecsülést szerezni. S miközben sok mindent elérünk, és talán még sikereket is felmutathatunk, az ige szava azt mondja: mindez nem számít, mert ha nincs bennem szeretet: semmi vagyok. A szeretet tesz valamivé, illetve valakivé. De nem akármilyen szeretetről van itt szó. A fejezetben az isteni szeretet, az agapé szerepel, amely képes másokért lenni, képes áldozatot vállalni, hajlandó önmagáról lemondva másokért tenni, ahogyan tette azt Krisztus. Ő maga is erre bátorított: „ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást" (Jn 13,34)! Ez a szeretet marad csak meg, ez a szeretet a legfontosabb.

Fohász: Köszönöm, Istenem, hogy szeretsz. Nem érdemlem meg, nem szolgálok rá, nem tudom kellőképpen meghálálni, de Te mégis szeretsz. Köszönöm, hogy szeretetedet Jézus Krisztusban megismerhettem, és köszönöm, hogy azokon keresztül is megtapasztalhattam, akiket mellém állítottál. Segíts, kérlek, hogy én is tudjak úgy szeretni, ahogyan Te szeretsz engem. Ámen.