2Sám 14 és 1Kor 11,1–16
 (ÚSZ) „Legyetek a követőim, amint én is követője vagyok Krisztusnak" (1). Mindannyian láttunk már utcán sétáló gyerekcsoportot. Elöl ment a pedagógus, utána – kiváltképpen, ha szűk járdán kellett haladniuk – egymást követve a gyerekek. Ők egymást követik, olykor talán még egymás sarkára is taposnak, de valójában az elöl menő felnőtt után mennek, aki irányt szab a számukra, vagy megállítja őket. Amikor Pál azt mondja, hogy legyetek a követőim, gyakorlatilag – egyként a hitvallók hosszú sorából – arra bátorít, hogy: legyetek Krisztus követői. Mindemellett az előrébb lévőknek nagy felelősségük van, hiszen az utánuk jövők őket látják és utánozzák. Ha gyermeked, szomszédod, barátod rád néz, mit fog látni? Téged követve, kinek a követőjévé lesz?

Fohász: Köszönöm, Istenem azokat az elődöket, akik előttem jártak a hitben, akiknek nyomdokaiba szegődve a Te követőddé lettem. Szeretnék hűséges követőd lenni, hogy az utánam jövőknek, a rám figyelőknek, a mellettem élőknek Hozzád segítő példájává lehessek. Ámen.