Zsolt 20 és Mt 12,46–50
(ÓSZ) „Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az ÚRnak a nevét" (8). Azok az emberek, akik nem ismerik Istent, nem őt hívják segítségül, nem bíznak benne, a maguk erejére, esetleg a pénzükre, kapcsolataikra, hatalmukra támaszkodnak. Hányszor mondja az ember: majd én megmutatom, majd én megcsinálom?! Isten népének azonban Isten a támasza és segítsége. Minden dolgunkban őt hívhatjuk, és hívjuk is segítségül! Tőle várjuk a győzelmet, az erőt, a megoldást! S ha így teszünk, újra és újra megtapasztaljuk, hogy valóban, aki benne bízik, ha elesik is, felkel, ha meginog is, talpon marad, és győzedelmeskedik. Aki viszont nem Istenre támaszkodik, az előbb-utóbb térdre esik, összeroppan, és végül minden tekintetben veszíteni fog.
Fohász: Urunk, mi Téged emlegetünk, a Te nagy nevedben bízunk, amelynél nincsen nagyobb! Légy segítségül rajtunk! Emelj fel bennünket magadhoz, tartsd meg kezedben életünket! Ámen.