Zsolt 19 és Mt 12,38–45
 (ÓSZ) „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny" (2). Néhány évvel ezelőtt utazás közben az autóból a tájat csodáltam. Nagyon szép napos idő volt. Váratlanul felhők gyülekeztek felettünk. A felhők között azonban átragyogott a nap fénye, és ahogy a sugarai megvilágították az eget és a földet, csodálatos látványban lehetett részem. Elkezdtem fotózni, persze a képek nem adták vissza, amit akkor láthattam. De a mai napig emlékszem, mit éreztem. Pontosan a zsoltárnak ez a sora jutott eszembe. Gyönyörködve dicsértem magamban Istent. Átjárt az öröm, hogy a teremtett világon mennyi minden beszél róla, még az ég is az ő dicsőségét hirdeti. Fontos, hogy ezt észrevegyük. Hogy meglássuk a szürke hétköznapokban, az egyszerűnek tűnő dolgokban Isten dicsőségét. S ha erre felnyílik a szemünk, tele lesz a szívünk örömmel és hálával. Jó megtapasztalni Isten dicsőségét!
Fohász: Urunk, csodálatos, ahogyan a teremtett világ is Téged dicsér, Rólad tesz bizonyságot. Kérünk, segíts ezt észrevennünk a saját életünkben – észrevenni hétköznapi csodáidat egy felhős égen, egy tó tiszta tükrében, egy fűszálban, egy kis virágban. És miden teremtményedben meglátni, hogy Te csodálatos Isten vagy! Ámen.