Zsolt 15 és Mt 11,25–30
(ÓSZ) „URam, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden" (1). Az üdvösséget nem tudjuk a cselekedeteink által megszerezni, de ha hiszünk Krisztusban, mégis miénk az üdvösség. Mégsem mindegy, hogy hogyan élünk! A zsoltár feliratában azt olvassuk: Az Istennek tetsző élet. Ebben ad segítséget, tanácsot és útmutatást ez a zsoltár. Olyan követőket szeretne látni az Úr, akik feddhetetlenek, törekszenek az igazságra, igazat beszélnek, és folytatható volna a felsorolás. Mi ilyen életet élünk? Ha igen, Isten azt ígéri, hogy nem tántorodunk meg soha. Vajon, amikor mégis megtántorodunk, az nem abból fakad, hogy elhagytuk Isten útját? Nem azért kéri az Úr, hogy kövessük nem azért adja parancsolatait, mert rosszat akar nekünk. Épp ellenkezőleg, óvni szeretne minket. Figyeljünk rá, cselekedjük meg akaratát, és akkor nem tántorodunk meg soha!
Fohász: Urunk, köszönjük, hogy Te elénk tárod, milyen a Neked tetsző élet! Könyörülj rajtunk, adj nekünk engedelmes szívet, és add a Te Lelked vezetését, hogy valóban meg tudjuk cselekedni mindazt, ami a Te akaratod! Ámen.