Zsolt 14 és Mt 11,20–24
(ÓSZ) „Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem" (3). Isten igéje egyértelműen kimondja, hogy senki nem tesz jót. Isten szemében egyformán bűnösök vagyunk. Mégis sokan bíznak a maguk jóságában, azt gondolják, ők annyi jót tettek már Istenért, az egyházért, hogy ezért fogadja majd be őket Isten a mennyek országába. S közben elfeledkeznek Krisztusról, sőt nem is igazán tudnak mit kezdeni vele. Hisznek Istenben, de Jézust nem tudják hova tenni. Pedig egyedül a Krisztusba vetett hit által van üdvösségünk, nem a cselekedetek miatt, hogy senki se dicsekedjék (Ef 2,8-9). Azt mondja Jézus: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam" (Jn 14,6). Nem tudjuk magunkat megváltani, jó cselekedetekkel nem tudjuk kiérdemelni a mennyet, az üdvösséget és bűneink bocsánatát. Egyedül Jézus menthet meg, csak ő szabadíthat meg!
Fohász: Köszönjük, Urunk, hogy Te vagy a mi szabadítónk, hogy Te mindent megtettél értünk ott, a kereszten. Magasztalunk, hogy egyedül általad van üdvösségünk és megmenekülésünk a bűn, a halál, a Sátán hatalma alól! Légy áldott ezért, Urunk! Ámen.