Zsolt 35 és Mt 16,1–12
(ÓSZ) „Perelj URam, a velem perlőkkel, harcolj az ellenem harcolókkal" (1)! Dávid ismét hamis tanúk támadásaitól szenved, akik bántják, kigúnyolják, hazugságokat állítanak róla. És ő újra az Úrhoz fut oltalomért. A másik lehetőséget, hogy bosszút álljon önmagáért, elutasítja. Tudja, hogy egyedül az Úr képes megvédeni őt. Amikor mi megyünk ilyesmin keresztül, ami valljuk meg, nem ritka, jusson eszünkbe, hogy „mi nem test és vér ellen harcolunk" (Ef 6,12). Nem az emberek az ellenségeink, még akkor sem, ha bántanak minket, hanem a Sátán. Jobb ezért odafordulni Urunkhoz, aki a szívek ismerője és a vesék vizsgálója, aki igazságosan ítél. Amíg ő harcol értünk, addig mi imádkozhatunk az ellenségeinkért. Rossz természetünk miatt ez nem könnyű, de ha tudunk értük imádkozni, a mi szívünk is gyógyul a csalódásokból, a bántások okozta sebekből. Mert mi a jóval győzzük le a rosszat (Róm 12,21).
Fohász: Urunk, fájdalmas, amikor hamis dolgokat beszélnek rólunk, de köszönjük, hogy Neked ezt is elmondhatjuk! Kérünk, harcolj értünk és értük is! Áldd meg ellenségeinket, töltsd be szívüket és szájukat a Te igazságoddal, hogy megtisztulva járjanak utaidon. Könyörülj rajtunk, Urunk, hogy megbocsássunk minden hamisságot, és jóval győzzük meg a rosszat! Ámen.