Zsolt 13 és Mt 11,1–19
(ÓSZ) „Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz" (6). Dávid ebben a zsoltárban azért könyörög, hogy az Úr tartsa meg szeme ragyogását, tartsa meg életét, ne gúnyolhassák ki ellenségei. Mindezt teljes bizalommal kéri. Már előre tudja, hogy Isten meg fogja hallgatni, hogy Isten képes megcselekedni kérését. És mi? Hányszor fordulunk Istenhez fél szívvel, kételkedve?! Mondom, de magam sem hiszem alapon. Nem bízunk igazán az Úrban, nem hisszük el, hogy ma is ugyanolyan hatalma van, mint Dávid idejében. A Szentlélek bíztasson, erősítsen és tanítson bennünket: úgy kérjünk, hogy már előre hálát adunk, tudva, hogy az Úrnak minden lehetséges. Igen, Istennel a lehetetlen is lehetségessé válik. Dicsérjük meg mindazért Urunkat, amit majd kérésünkre válaszul cselekszik életünkben!
Fohász: Urunk, köszönjük, hogy számodra minden lehetséges, előzetesen hálát adunk mindenért, amit elvégzel életünkben! Dicsérünk és magasztalunk hűségedért, kegyelmedért, szeretetedért, és előre ujjongunk, hogy megsegítesz bennünket életünk minden napján. Jézus nevében köszönjük! Ámen.