Zsolt 29 és Mt 14,13–21
(ÓSZ) „Magasztaljátok az URat" (1). Több zsoltárban is azt olvassuk, énekeljük, hogy magasztaljuk az Urat. De vajon értjük, hogy mit jelent a magasztalás? Az értelmező kéziszótárak szerint a magasztal szó jelentése: „dicsérni, magasra tenni, felemelni; jó tulajdonságokat megdicsérni, kiemelni; nagyon dicsérni, nagyon dicsőíteni egy személyt, dolgot a valóságos vagy képzelt érdeme vagy értéke miatt". Istent tehát csak magasztalás illeti azért, aki; azért, amit értünk tett. Csak az méltó hozzá, ha leborulunk előtte, és dicsérjük őt. És miközben ezt tesszük, erő árad belénk, átjár bennünket a tőle jövő békesség és öröm, mert nem gondolunk semmi másra, csak arra, hogy milyen csodás és hatalmas Istenünk van. Tegyünk hát így, magasztaljuk és dicsérjük, mert megérdemli! Mert így éljük át, hogy „az ÚR erőt ad népének, az ÚR megáldja népét békességgel".
Fohász: Magasztalunk, Urunk, mert olyan hatalmas, erős és csodálatos Isten vagy, mert Te mindent megteszel és megtettél értünk. Te gondoskodsz rólunk, szeretsz, megoltalmazol és megszabadítasz. Sokszor nem tudjuk szavakba foglalni, mennyire csodálunk Téged, Urunk! Taníts minket továbbra is Téged magasztalni! Mert ez méltó Hozzád. Ámen.