Zsolt 24 és Mt 13,31–35
(ÓSZ) „Ki az a dicső király? A Seregek URa, ő a dicső király" (10)! Az ószövetségi nép királyt akart magának, olyat, amilyen a többi népnek is volt. Nem volt elég számukra, hogy az Úr az ő igazi Királyuk. Dávid, akit Isten választott ki földi királlyá, mégis megénekli a zsoltárban, hogy kicsoda is az igazi, a dicső király. Nem valamely földi király nevét olvassuk, hanem a Seregek Ura a dicső király. Mi azonban már azt is tudjuk, hogy Isten nem olyan király, mint a földi királyok, nem úgy uralkodik. Az Úr Jézusban eljött erre a földre, lemondott mennyei dicsőségéről, megüresítette önmagát, szegénnyé lett, és az életét adta értünk. Így uralkodik ő, ilyen az ő országa. És amikor majd visszajön, már teljes dicsőségében, és ez lesz az új neve: „királyoknak Királya és uraknak a Ura" (Jel 19,16). Ilyen Királyunk van, aki mindent a kezében tart, és minden földi és mennyei seregnek is Ura!
Fohász: Olyan fenséges ez a név: Seregek Ura – erő és hatalom árad belőle. Köszönjük, Urunk, hogy tudhatjuk: Te vagy a menny és a föld Ura, Te vagy mi Királyunk. Légy is valóban szívünk Királya! Ámen.