Bír 12 és ApCsel 5,1–11
(ÓSZ) „Amikor láttam, hogy ti nem szabadítotok meg, kockára tettem a saját életemet" (3). Ez az mondat Jefte válasza volt az efraimiaknak. Amikor elolvastam, Jézus Krisztus jutott az eszembe. A golgotai kereszten szenvedő Urat hozta elém a Szentlélek. Jogosan mondhatta volna ő is követőinek: „láttam, hogy ti nem szabadítotok meg". Ezért „kockára tettem a saját életemet" értetek. Jézus tudta, hogy a tanítványai és egyetlen ember sem képes rajta segíteni, sőt bűneikkel megvetették őt. Az emberi segítség véges. Az Úrtól való viszont végleges. Jézus képes volt értünk feláldozni saját életét, hogy szabadok lehessünk a bűntől. Kereszthalálával megmentett bennünket, hogy ne menjünk ítéletre. Szabadok lettünk általa. Élvezzük hát ezt a szabadságot, és adjunk neki hálát ezért mindenkor!
Fohász: Hálával köszönöm, Uram, hogy nemcsak kockára tetted értem az életed, de meghaltál bűneimért a Golgotán. Aztán harmadnapra feltámadtál, hogy nekem is reménységem legyen a feltámadásban. Erősíts meg, kérlek, engem, hogy szilárdan megálljak ebben a hitben, és mint aki már sokat kapott, segíteni tudjam felebarátaimat a gyülekezet körében. Ámen.