4Móz 10,11–36 és ApCsel 12,1–5
(ÓSZ) „Kelj föl, URam! Szóródjanak szét ellenségeid, gyűlölőid meneküljenek előled! (...) Térj vissza, URam, Izráel ezreinek sokaságához" (35.36). Mózes a sivatagban nagyon jól tudta, ha elveszítik Istent, minden odavész. Ha nem lesz velük Isten, mindannyian elvesznek. Ezért ahányszor elindult a szövetség ládája, Mózes mindig kérte az Urat, hogy keljen fel, és menjen velük. Amikor pedig megálltak, azt kérte, az Úr is telepedjen le közöttük. Testvérem, bármerre indulsz ma, legyen az iskola, munkahely, intézkedés, vagy ha éppen nincs dolgod, kérdd az Urat, hogy tartson Veled. Ha pedig valahova megérkezel, kérdd, hogy telepedjen le, és maradjon melletted. „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk" (Róm 8,31)? Ahol az Úr jelen van, onnan még a gonosz lelkek is menekülnek. „Vezess, Jézusunk, s véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, hadd kövessünk benne téged; fogjad a kezünk, míg megérkezünk" (RÉ 434.).
Fohász: Vonj magadhoz Uram, mert csak Veled van biztonságban az életem. Vonj magadhoz, hogy örökre Veled maradhassak! Vezess utadon, oltalmazz minden gonosz és rossz ellen! Hogy nevedre dicsőség szálljon, én pedig békességre találjak melletted! Ámen.