4Móz 10,1–10 és ApCsel 11,27–30
(ÚSZ) „A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek (29). Amit Agabosz a Lélek által megjövendölt, az éhínség Klaudiusz idejében bekövetkezett. A tanítványoknak azonban volt gondjuk a gyülekezetbe tartozó elszegényedett idős emberekre, családokra, gyerekekre. Akinek módjában állt, segítséget nyújtott. Isten használta őket ebben, mert neki gondja van a szegényekre. Eszembe jutott ez a történet... Betániában egy nő drága olajat öntött Jézusra, amin egyes tanítványai felháborodtak, hogy miért ez a pazarlás. Hiszen a szegényeknek lehetett volna adni az olaj árát. Jézus erre így szólt: „a szegények mindig veletek lesznek" (Mt 26,11). Vagyis Isten nálunk tette le azt, amivel másokon segíthetünk. Jézus arra tanít ma minket, hogy vegyük észre magunk körül a szegényeket, és lehetőségeink szerint jótékonykodjunk.
Fohász: Gondviselő Atyám! Neked gondod van a szegényekre, a nincstelenekre, mert Te mindenkit egyformán szeretsz. Add, hogy észrevegyem a körülöttem élő rászorulókat, hadd tudjak segíteni rajtuk a Te dicsőségedre. Mert „nagyobb boldogság adni, mint kapni" (ApCsel 20,35). Ámen.