4Móz 7,42–89 és ApCsel 10,23b–48
(ÚSZ) „Most értem meg igazán, hogy Isten nem személyválogató" (34). Cézáreában, Kornéliusz házánál vagyunk, Péter eljutott hozzá. Itt érti meg Isten tervét és saját küldetésének célját. Akikről eddig azt gondolta, hogy elvesznek, mert pogányok, mert nem hisznek, most kiderül, hogy Isten választottai. Legyen bármilyen az ember származása, múltja, az Úr megkönyörülhet rajta, istenfélővé válhat. Isten tehát nem személyválogató; nem úgy, mint mi. „Minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik." Ez nem azt jelenti, hogy félnünk kellene Istentől, például mert bűneinkért súlyosan megbüntetne. Hanem azt jelenti, hogy nem akarjuk elveszíteni őt. Isten szeret bennünket, nem akar rosszat nekünk. A gyermek sem fél szerető édesapjától, hanem féli, tehát nem akarja elveszíteni. Ezért megy mindenhová utána. Ezért engedelmes iránta.
Fohász: Mennyei, édes Atyám! A Te kezedben van minden ember élete és megtérése. Ne engedd, hogy egyetlen lélek is elvesszen, hanem mindenki megtérjen és éljen (Ez 33,11). Jó hallani, hogy minden nép között kedves előtted az, aki fél Téged és cselekszi az igazságot. Segíts, hogy én és szeretteim is azok közé tartozzunk, akik kedvesek előtted! Ámen.