4Móz 7,1–41 és ApCsel 10,17–23a
(ÚSZ) „Íme, három férfi keres téged: kelj fel hát, menj le, és eredj el velük! Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket" (19-20)! Csodálatos, hogy Isten össze tudja hozni egymással a különféle népből, vallásból, kultúrából való embereket. Ebben az esetben is ez történik. Péter nem szegül ellene Istennek, hanem fogadja Kornéliusz százados küldötteit. Behívja a házába, és megvendégeli őket. Így tegyünk mi is! Semmit ne tétovázzunk, ha isteni küldetésről van szó. Na habozzunk, mert mind az Úr megbízottjai vagyunk. Menjünk el olyanokhoz is, akikről úgy gondoljuk, hogy nem érdemlik meg látogatásunkat. Mert szerintünk nem érdemlik meg Krisztus kegyelmét és evangéliumát. Biztosan vannak a környezetünkben ilyen emberek. Ha meghívnak valahová, ne tétovázzunk, engedjünk a hívásnak, mert életeket menthet rajtunk keresztül az Úr. Mondjuk el mindenkinek az Úrról szóló örömüzenetet!
Fohász: Felséges Uram! Én vagyok az, aki a Te látogatásodra vár, hogy végre vagy újra eljöjj hozzám. Kérlek jöjj, és adj bizonyosságot Magad felől! És én vagyok az, akit Te küldesz másokhoz, a Nélküled elveszettekhez. Kérlek küldj, és adj akaratot, erőt, hogy betöltsem küldetésemet a Te neved dicsőségére. Ámen.