4Móz 4,17–49 és ApCsel 9,10–19a
(ÚSZ) „Az Úr megszólította őt látomásban: Anániás! Ő így válaszolt: Íme, itt vagyok, Uram" (10). Anániás meghallotta az Úr szavát, aki néven szólította őt. Övéi közül mindenkit név szerint ismer és megszólít az Úr! Anániás nem engedte el a füle mellett a beszédet, hanem rögtön válaszolt: „Íme, itt vagyok Uram". Hadd kérdezzem: Te fel tudsz ocsúdni abból a melankolikus állapotból, amelyben sokszor elmerülsz? Máshol járnak a gondolataid, amikor szólít az Úr? Talán Te sem hallod meg hívását. Ha nem figyelsz a megszólítására, ne várd el, hogy mikor Neked van szükséged rá, reagáljon könyörgéseid szavára. Már többektől hallottam: miért nem segített meg Isten, amikor szükségem volt rá? Itt a válasz! Anániás hallgatott Isten szavára. „Kelj fel, menj el abba az utcába". És ő elment, ahová küldte az Úr. Megtette, amit meg kellett tennie.
Fohász: Úr Jézus Krisztus! Add, hogy mindig meghalljam szólításodat. Főleg vasárnaponként, amikor a megkondult harang, és hívsz minket, hogy találkozzuk Veled. Segíts, hogy engedelmes legyek és elmenjek oda, ahova küldesz. Azokhoz, akiket megvakított a sötétség, hogy felragyogjon számukra a világosság, felragyogjon életükben Krisztus. Ámen.