Bír 19 és ApCsel 7,17–43
(ÚSZ) „Én vagyok a te atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene" (32). Amint Mózes közeledett az égő csipkebokorhoz, Istenhez közeledett, aki bemutatkozott neki. Az „Én vagyok" kijelentés sokszor alhangzik a Szentírásban. „Én vagyok az élet kenyere" (Jn 6,35). „Én vagyok a világ világossága" (Jn 8,12). „Én vagyok az ajtó" (Jn 10,9). „Én vagyok a jó pásztor" (Jn 10,11). „Én vagyok a feltámadás és az élet" (Jn 11,25). „Én vagyok az út, az igazság és az élet" (Jn 14,6). „Én vagyok az igazi szőlőtő" (Jn 15,1). Boldog az az ember, aki Istenhez közeledve hasonló bemutatkozást hall. És boldog, aki érti ezeket az igéket. Viszont hogyan mutatkozik be az Úrnak Dávid, Izráel királya? „De én féreg vagyok, nem ember" (Zsolt 22,7). Igen, ha ennyire meg tudunk alázkodni Isten előtt, ő megsegít, felmagasztal minket. Én csak egy féreg vagyok, de Veled, Uram még „a kőfalon is átugrom" (2Sám 22,30)!
Fohász: Felséges Uram! Köszönöm, hogy úgy is bemutatkoztál nekem, mint atyáim, őseim Istene. De Te sokféleképpen bemutatkozol. Add, hogy egyetlen magadról mondott szavadról se feledkezzem el! Mert minél inkább ismerlek, annál erősebb vagyok a hitben és minden további küzdelmemben, egész előremenetelemben. Ámen.