Bír 17 és ApCsel 6,8–15
(ÓSZ) „Ekkor az anyja fogott kétszáz ezüstöt, odaadta az ötvösnek, az pedig faragott és öntött bálványszobrot készített belőle. Ez Míká házába került" (4). Isten haragszik a bálványokra. Semmilyen formában nem szereti azokat. Az embereknek mégis nagyon sok van belőlük. Neked mi a bálványod, fel kell ismerned és szabadulnod tőle! Különben Isten nem fog jó szemmel tekinteni Rád. Nem küldi Reád áldását. A bálvány ugyanis elfoglalja Isten helyét az emberi szívben. Míká és anyja nem tanult ősei hibáiból. Mózes népe a pusztai vándorlás alatt aranyborjút készített, azt imádták, azt dicsőítették. Annak mutattak be áldozatokat, akörül táncoltak. Isten ezért megbüntette őket (2Móz 32). Míká anyja elég nagy összeget költött a bálványszoborra, amely a házukba került. Ezzel a tettükkel nemcsak a házukból, hanem a szívükből is kizárták az élő Istent.
Fohász: Felséges Istenem, mennyei, édes Atyám! Áldalak és magasztallak, mert ma arra tanítasz, miként kell tisztelnem, dicsőítenem Téged. Segíts, hogy megtaláljam házamban és szívemben a bálványisteneket. Alázattal kérlek, szabadíts meg tőlük, mert Neked tetsző életet szeretnék élni. Ámen.