4Móz 33 és ApCsel 21,1–16
(ÚSZ) „A tengerparton térdre esve imádkoztunk" (5) A reformáció ünnepe van. Ilyenkor felidézzük Luther és Kálvin tetteit, gondolatait. Előkerülnek a magyar reformátorok nevei és történetei. Dietrich Bonhoeffer evangélikus lelkész, akit harminckilenc évesen Hitler személyes parancsára végeztek ki, – kissé kritikusan – ezt írta a reformáció ünneplésével kapcsolatban: „Nincs már időnk olyan egyházi ünnepekre, amelyeken önmagunk előtt szerepelünk. Nem akarjuk már így ünnepelni a reformációt! Hagyjátok végre békében a halott Luthert, hallgassátok az evangéliumot, olvassátok az ő Bibliáját, halljátok magát Isten igéjét!" (Jöjj velem!) Testvérem, mi, reformátusok ma térdre borulva inthetünk búcsút annak, amit el kell hagynunk, és alázattal nézhetünk előre. Nem tudjuk, mi jön, de azt igen, hogy ki!
Ámen: Könyörülj rajtunk, Istenünk! Szentlelkeddel újítsd meg szívünket, hitünket, reményünket! Segíts úgy látni egymást, mint akikért Krisztus meghalt. Segíts, hogy reformátusok legyünk hitünkben, életünkben. Térdre borulunk, fejet hajtunk akaratod előtt. Ámen.