4Móz 32 és ApCsel 20,17–38
(ÚSZ) „De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról" (24). Pálnak az efezusi vénekhez intézett szavai olyanok, mintha Jézus mondaná őket. Megváltónk is tudta, mi vár rá, mégis elvégezte, amit az Atya rábízott. Pál kijelentést kapott a Lélek által arról, hogy nyomorúság és fogság vár rá, de ő sem gondol mással, csak azzal, hogy elvégezhesse futását és azt a szolgálatot, amelyet Jézustól kapott. Olyan jó lenne látni egyházunkat, gyülekezeteinket tele lelkes testvérrel, akiknek az a legfontosabb, hogy megfussák azt a pályát, amit Isten nekik személyesen kijelölt! Olyan jó lenne, ha a tükörbe nézve magamat is így látnám! Ámen.
Fohász: Atyám, számtalanszor elmondtad már, hogy egyházunk és közösségeink megújulása bennünk, bennem kezdődik. Köszönöm, hogy erre ma is türelmesen, szeretettel emlékeztetsz. Bármi is jöjjön, szeretném hűséggel megfutni pályámat. A célról tudok, hálás vagyok az örök életért! Ámen.