4Móz 13 és ApCsel 13,13–22
(ÚSZ) „A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk, és azt üzenték nekik: Testvéreink, férfiak, ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok" (15)! Testvérem, az a reményem, hogy van ma valami buzdító szavad azok számára, akikkel találkozol. Családtagjaidnak, szeretteidnek, szomszédodnak, munkatársadnak, az idegennek a rendelőben vagy az eladónak a boltban. A mi magyar kultúrkörünkben, mert úgy tapasztalom, hogy nem csak Felvidéken, sokan úgy gondolkoznak, hogy: nem dicsérem a másikat, nehogy elbízza magát. Te azonban lehetsz más, mert az Ige mást mond. Jézus feltétel nélküli szeretetével, akár megelőlegezett bizalmával biztass másokat! Hatalmas erő van az Úrtól jövő és általad megfogalmazott dicséretben. Aztán hogy a másik elbízza-e magát vagy nem, az már nem a Te dolgod, bízd oda!
Fohász: Uram, nehezen megy nekem a dicséret. Talán azért, mert magam sem sokat kaptam belőle. Talán, mert a környezetemben inkább a szidalom a szokás. Az is lehet, hogy önző módon tartom vissza az elismerő szavakat. Bárhogy is van, kérlek, tölts be szereteteddel, hogy ma – miközben nekem is szükségem van rá – én legyek az, aki másokat buzdítok az örömhírrel. Ámen.