4Móz 31 és ApCsel 20,13–16
(ÚSZ) „Odáig ugyanis gyalog akart jönni" (13). Egy barátom egyszer azt nehezményezte, hogy olyan polgármesterük van, aki egyáltalán nincs ott az emberek között. Szolgálati autójával végigmegy a falun, az utastérből integet az embereknek, pedig neki az övéi között kellene lennie. Ismernie kellene, mivel küzdenek, beszélgetni kellene azokkal, akik megválasztották. És azokkal is, akik nem. Igazán kiszállhatna az autójából, és járhatna gyalog az emberek közt! Miközben hallgattam, nemcsak erre a polgármesterre gondoltam. Magamra, magunkra, lelkészekre. Gondnokainkra, presbitereinkre, lelkes gyülekezeti tagjainkra. Újra eszembe jutott az ige: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését" (Róm 8,19).
Fohász: Úr Jézus, ma oda szeretnék menni, ahova Te is mennél. Azt szeretném mondani, amit Te is mondanál. Olyan lelkülettel, amilyennel Te jártál közöttünk. Ez nekem nem megy, csak Te segíthetsz. Bízom Benned, Uram! Ámen.