4Móz 30 és ApCsel 20,7–12
(ÚSZ) „Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Pál sokáig tanított, és az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletről, úgyhogy holtan szedték fel" (9). Néha csak kapkodjuk a fejünket: mi történik itt? Az egyházban, a világban, a személyes életünkben, a családi közösségeinkben... Mintha eltévedtünk vagy álomba merültünk volna. Egy könyvben olvastam, hogy ne azt kérdezgessük: mi történik itt? A presbiterek, a gyülekezeti szolgálók az istentiszteletről kifelé menet ne arról beszélgessenek, hogy milyen programokat szervezzenek; hogy helyben mik a segítő vagy éppen akadályozó tényezők; hanem azt kérdezgessük egymástól, és magunktól is: Milyen történetet ír itt Isten szeretete? Egészen más megközelítés ez. Mert nemcsak az emberire figyel, hanem számol Isten cselekvésével. Az a reményem, hogy ez a megközelítés hatékony ellenszere lesz aggodalmainknak.
Fohász: Istenem, bocsáss meg, hogy megfeledkezem arról, hogy Te magad vagy a szeretet (1Jn 4,16). Bocsáss meg, hogy többször hiszek a szememnek, mint Neked! Kérlek, bocsásd meg tévelygéseimet. Hiszem, vallom, hogy szereteted ma is jó történeteket ír az életemben és közösségeink életében. Ámen.