4Móz 29,12–39 és ApCsel 20,1–6
(ÚSZ) „Miután megszűnt a zavargás, magához hívatta Pál a tanítványokat, bátorította őket, és elköszönve tőlük elindult Makedóniába" (1). Pál útja és szolgálata folytatódik. Miután elolvastad ezt az áhítatot, a Te utad és az enyém is folytatódik. A mai szakaszban kétszer is olvassuk, hogy Pál bátorította a szolgatársait. Ez igazán oda-vissza működik. Néha neki van szüksége lelki támaszra, máskor meg ő az, akin keresztül Isten másokat megerősít. A feleségemmel – a közös szolgálatunkra vonatkoztatva – lefektettünk egy szabályt. Nem lehetünk egyszerre csüggedtek. Vagyis: amikor én fáradok el és esnék kétségbe, akkor ő biztat; de ugyanez fordítva is igaz. Végül csak az igét idézhetem: „Buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy a bűn csábítása közületek senkit meg ne keményítsen" (Zsid 3,13).
Fohász: Istenem, van, hogy egyedül érzem magam a küzdelmeimben. Köszönöm, hogy emlékeztetsz: Rád mindig számíthatok. És köszönöm, hogy testvéreket is adsz mellém, akikkel kölcsönösen buzdíthatjuk egymást. Dicsőség Neked! Ámen.