4Móz 29,1–11 és ApCsel 19,23–40
(ÚSZ) „De amikor felismerték, hogy zsidó, egyetlen kiáltás tört ki mindenkiből, és ezt lehetett hallani mintegy két órán át: Nagy az efezusi Artemisz" (34)! Mindenre van idő, csak akkor másra nem jut – tartja a régi mondás. Kissé viccesen, de találóan rámutat korunk égető problémájára: az időhiányra. Pedig az idő nem hiányzik: van időnk. Mindenkinek napi 24, heti 168 óra. Ha úgy érezzük, hogy kevés, az a mi hibánk. Jézusnak három éve volt, ezalatt hirdette Isten országát, gyógyított és szolgált az emberek között. Majd azt mondta: „elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem" (Jn 17,4). Ezek a mérges efezusiak két órán át ismételgették istenük nevét. Neked van két órád arra, hogy a mindenható, egy, örök, élő Istent imádd?
Fohász: Uram, szeretnék jól sáfárkodni az idővel, amelyet Tőled kaptam. Szeretném elvégezni azt, amit rám bíztál, és elengedni mindent, ami nem az én feladatom. Kérlek, Szentlelkeddel adj felülről jövő bölcsességet. Taníts igeneket és nemeket mondani a megfelelő időben. Ámen.