4Móz 26 és ApCsel 18,1–17
(ÚSZ) „Amikor pedig Szilász és Timóteus megérkezett Makedóniából, Pál teljesen az ige hirdetésének szentelte magát, és bizonyságot tett a zsidók előtt, hogy Jézus a Krisztus" (5). Vannak a gyülekezetekben, akik örülnének, ha a lelkészük mellékállást vállalna, hogy kevésbé legyen anyagi terhére a közösségnek. Mások meg azon a véleményen vannak, hogy a lelkésznek egyedül az Ige tanulmányozásának és hirdetésének kellene szentelnie az életét. Amikor ezeket a sorokat fogalmazom, eléggé bizonytalan egyházunkban a lelkészként szolgálók jövője. Nem tudom, hogy Te, Testvérem, melyik véleményt képviseled, de bízom benne, hogy abban egyetértünk: Isten elhív szolgákat, akiken keresztül csodálatos dolgokat visz véghez. Emberek térnek meg, közösségek újulnak meg, presbiterek, gondnokok kezdenek el szolgálni lelki ajándékaik szerint, gyermekek és fiatalok dicsőítik Krisztust. Kérlek, segítsd a szolgálatukat!
Fohász: Add, Uram, hogy akiket elhívtál, azok alkalmas és alkalmatlan időben is bátran magukra vegyék a Te igádat, hogy szelíden és alázatos szívvel szolgáljanak, mert a Te igád jó és a Te terhed könnyű (Mt 11,29-30)! Uram, áldd meg a lelkipásztorok és presbiterek szolgálatát dicsőséged gazdagsága szerint! Ámen.