4Móz 25 és ApCsel 17,22–34
(ÚSZ) „A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg" (30). Van mit tanulnunk nekünk, mai keresztyéneknek arról, hogyan kapcsolódjunk azokhoz, akik felé az örömhírt hirdetjük. Az apostol saját kultúrájuk felől, költeményeiket idézve, szavaikat használva közeledett a pogányok felé. A görögnek göröggé teszi magát, hogy némelyeket megmenthessen (1Kor 9,22). Aztán van, aki nevet. Van, aki érdeklődik, és meghallgatná máskor is. És vannak, akik megtérnek, és Jézus követői lesznek. Nem tudom, ez a hatékonyság egy nyereségben érdekelt multicégnél megállná-e a helyét, de azt hiszem, ha minden református élete során ilyen hatékonysággal tenne bizonyságot, az tetszene Istennek!
Fohász: Atyám, kérlek, bocsásd meg, hogy néha úgy viselkedem, mintha nem lenne közöm ahhoz, hogy a környezetemben élőkkel mi lesz. Bocsásd meg önzésemet, lustaságomat, hűtlenségemet! Újíts meg kegyelmesen! Mert sokaknak van szükségük a Rólad szóló örömhírre. Ámen.