4Móz 12 és ApCsel 13,1–12
(ÚSZ) „Egyszer, amikor az Úrnak szolgáltak, és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket" (2). „A nagy világon e kivűl nincsen számodra hely" – vallja Vörösmarty a Szózatban. Bibliai igazságot mond ki ezzel. Mert Neked is, nekem is van egy helyünk. Az a hely, ahová Isten állított. Lehet, hogy végleg, az is lehet, hogy átmenetileg kapjuk. Rajtunk múlik azonban, hogy ez a hely, tehát az elhívásunk hogyan lesz betöltve. A hely kifejezést használva hadd éljegyek egy szójátékkal. Helytelenül is lehet élni: figyelmen kívül hagyva Isten vezetését, tervét és szándékát. De lehet helyesen is: Szentlélekkel telve, imában és böjtben elkérve hivatásunkat és küldetésünket.
Fohász: Úr Jézus, szeretnék követőd lenni abban is, ahogyan végig engedelmes voltál: mindhalálig, a kereszthalálig (Fil 2,8). Az ének szavaival azért könyörgöm, hogy „írd át álmaim, amire akarod, cseréld ki vágyaim, amire akarod, töltsd be életem, amivel akarod, ölelje jövőmet egészem át karod" (Írd át álmaim). Ámen.