4Móz 21,1–9 és ApCsel 16,6–10
(ÓSZ) „Mózes tehát készített egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt" (9). Nem könnyű nyíltan megfogalmazni, de hátha bátrabb leszel tőle: magamra ismertem az izraeli nép siránkozásában! Túl nehezek a körülmények, túl érdektelenek az emberek, túl zárkózottak, túlságosan magam vagyok a szolgálatban, túl sok a feladat, túl kevés az idő... Mennyivel könnyebb lehet a másiknak, milyen zöld a szomszéd fűje, az enyém meg hogy ki van száradva... Képes volnék rá, de nem folytatom. Azt gondolom, hogy nem csoda, ha az Úr időnként küld egy-két marást, hogy emlékeztessen: itt minden az övé, és ő ma is mindenek felett áll. Nekem pedig annyi a dolgom, hogy felnézzek Jézusra. „Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok" (Ész 45,22). Köszönöm, hogy szólsz, Uram!
Fohász: Úr Jézus, szeretnélek csodálni! Szeretnék gyönyörködni Benned. Megállni, elidőzni melletted. Engedni, hogy ma is hatással légy rám, hogy belülről formálj. Köszönöm, hogy megszabadítottál! Köszönöm, hogy a Tied vagyok! Ámen.