4Móz 20,1–13 és ApCsel 15,36–41
(ÚSZ) „Emiatt meghasonlás támadt közöttük, és ezért különváltak egymástól" (39). Életünk szőnyegnek csak a visszáját látjuk, az elvarratlan szálakat, a szakadásokat és a kuszaságot, de az Úr tisztán látja a mintát is. Nehéz egy kapcsolatban megélni a szakadást. Nehéz azzal szembesülni, hogy egy munkatárssal, szolgatárssal, lelkes gyülekezeti taggal, akivel annyi áldást éltünk meg, különválnak útjaink. Jó, ha tudjuk: vannak, akiket Isten a szolgálatban csak egy időre ad mellénk. S mivel ajándékként kapjuk egymást, el kell ezt fogadnunk. A fiatalokkal való szolgálatban ezt különösen gyakran tapasztalom. Az a reményem, hogy így vagy úgy, de egyszer összeáll a kép, és kirajzolódik Isten nagy terve. Meglátjuk mi is a mintázatot.
Fohász: Atyám, köszönöm azokat az áldásokat, melyekkel hitbéli testvéreimen keresztül megajándékoztál és megajándékozol. Szeretnék jobban kötődni hozzájuk, de Hozzád még jobban. Segíts elfogadnom akaratodat: azt is, ha valakit elveszel mellőlem. Ámen.