4Móz 18 és ApCsel 15,12–21
(ÚSZ) „Ezért én úgy gondolom: ne terheljük meg azokat a pogányokat, akik megtérnek Istenhez" (19). A döntés megszületett. Pál és Barnabás bizonyságot tettek arról, hogy a pogányok között Isten hogyan áldotta meg a szolgálatukat. Gyakran felteszem magamnak, magunknak a kérdést: mennyire jellemző a gyülekezetünkre és egyházunkra, hogy elmenjen és tanítvánnyá tegyen minden népeket (Mt 28,19)? Készek vagyunk-e kilépni a megszokottból, a templom vagy a gyülekezet négy fala közül, hogy áthassuk környezetünket az evangéliummal? Mi az, amit másképp kellene csinálnunk vagy mondanunk ahhoz, hogy meg tudjuk szólítani a ma emberét a megváltás örömhírével? Nehéz kérdések ezek, én arrafelé keresem a válaszokat, amerre ez a mondat mutat: „ne terheljük meg azokat a pogányokat".
Fohász: Úr Jézus, oda szeretnék menni, ahová Te mennél, ha itt járnál közöttünk. Azt szeretném mondani, amit Te mondanál, és azt tenni, amit Te tennél. Küldd Szentlelkedet, a Pártfogót és Vigasztalót, hogy teljes odaadással dicsőségedre legyek és tegyek! Ámen.