4Móz 11,16–35 és ApCsel 12,20–25
(ÓSZ) „Akkor leszállok, és beszélek ott veled. Elveszek abból a lélekből, amely rajtad nyugszik, és rájuk is kiárasztom, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne hordozd azt egyedül" (17). Miközben Mózes, mint vezető megfárad, és kiönti szívét az Úr előtt, nem olvasunk arra vonatkozó utalást, hogy a nép ezzel bármit is törődött volna, vagy ennek a jeleit észlelte volna vezetőjén. A húshiány, hadd fogalmazzak általánosabban: a megélhetés gondja valószínűleg teljesen lefoglalta a népet. Férfiként, családapaként teljesen átérzem a nép problémáját. Lelkipásztorként, vezetőként pedig Mózes gondját. Még egy keresztyén közösségben, gyülekezetben is könnyű megfeledkezni egymásról. A hús, az idő, a pénz, a feltételek sokszor hiányoznak, de vegyük észre egymás lelki szükségeit. Figyeljünk oda egymásra!
Fohász: Úr Jézus, Te tudod igazán, mi a hiány. Otthagytad értünk a mennyei dicsőséget, megüresítetted magadat, szolgai formát vettél fel, hozzánk mindenben hasonlóvá lettél, kivéve a bűnt (Fil 2,7). Ismered, tudod, mitől szenvedek. Kérlek, szabadíts meg! Szentlélek Isten, nyisd fel a szememet mások szükségeire is. Ámen.