Préd 3,9–22 és ApCsel 24,10–21
(ÓSZ) „Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt" (14). A Prédikátor az emberi élet hasznán elmélkedik, és közben a szuverén Isten jelenlétére gondol. Számára Isten a világ és az emberi élet teljhatalmú ura, akinek tettei megkérdőjelezhetetlenek. „Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt a végre míveli, hogy az ő orczáját rettegjék" – fordítja Károli Gáspár. Az eredeti szöveg szerint itt valóban tudásról van szó, méghozzá a legmélyebb, legintenzívebb értelemben. Olyan tudásról, amely felér a hitvallással. Isten hitvallásos tudást ad nekünk, hogy megértsük tetteit, legalább egy kis részét annak, miről egyedül ő tudja, miért rendezte így. Hatalmas ajándék ez.
Fohász: Istenem, köszönöm, hogy a Te örökkévaló akaratod mentén rendezed ennek a világnak az életét. Mi, emberek, sokszor félreértjük ezt: szeretnénk valamit hozzátenni, vagy valamit elvenni belőle. Segíts, hogy megnyugodjunk a Te félelmedben és orcádat rettegjük. Ámen.