Préd 3,1–8 és ApCsel 24,1–9
(ÓSZ) „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt" (1). Ezt a részt olvasva, gondolom, sokan azt mondjuk, hogy igen, ezt ismerem, ezt mindennap tapasztalom és átélem. A Prédikátor itt alapjában kétfajta időről beszél. Az első az, ami telik, múlik, mérhető, bizonyos szempontból előre látható. A másik az, ami előreláthatatlan, ami valaminek, egy adott jó pillanatnak az ideje, a valamire való idő. Az első az embereknek adott, kimért idő, amivel jól kell gazdálkodnunk. A második Isten ideje, amikor egy adott pillanatban hozzánk szól, megvigasztal, felbátorít egy-egy jó tettre. Az idő egyszerre lehetőség és egyszerre szab határt minden emberi dolognak. Még egy király sem bánhat úgy az idejével, ahogy neki tetszik. De a keresztyén ember minden napnak minden percét az Úr kezébe teheti le.
Fohász: Uram, köszönöm, hogy életemnek az ideje a Te kezedben van. Hálát adok azért, hogy van időm, van lehetőségem az ajándékba kapott napokkal jó sáfárként élni. Kérlek azokért, akik azt mondják: nincs időm Istenre, egyházamra, gyermekeimre; add, hogy másképp értsék és értékeljék a nekik szabott időt. Kérlek, jelenj meg nekik, szólítsd meg őket. Ámen.