Préd 2,1–11 és ApCsel 23,12–22
(ÓSZ) „Hiábavalóság és hasztalan erőlködés" (11). A Prédikátor könyvének van egy sokakat kétségbeejtő refrénje: minden „hiábavalóság és hasztalan erőlködés". Ráadásul a szerző akkor jelenti ki ezt, amikor szemügyre veszi minden művét, mindazt, amit alkotott. A héber hebel kifejezés 36-szor szerepel a Prédikátor könyvében. Ez a fogalom szó szerint: lélegzetet, leheletet, átvitten: fecsegést, locsogást jelent. Általánosabb értelemben: haszontalanságot és jelentéktelenséget. A Prédikátor könyvében a hiábavalóság kifejezi az elvégzett munka kudarcát: az ember nem kreatív, nem tud jól bánni a vagyonával, idejével és gazdagságával. Kifejezi az élet rövidségét, amely minőségileg üres, ezért átmeneti jellegű. Sőt még a fiatalság és a hajnal is hebel, nem csak az eljövendő rossz napok. A fogalom önmagában is kifejezi az ellentmondást az isteni és emberi dolgok között. Minden, ami Istentől van: örökkévaló; minden emberi: csak haszontalan.
Fohász: Hozzád kiáltok, Uram, mert Te meg tudsz menteni és fel tudsz szabadítani sok földi, hiábavaló fáradozás alól. Segíts azzal foglalkozni, arra sok időt szánni, ami Tőled való és ezért örökkévaló. Ámen.