Préd 1 és ApCsel 23,1–11
(ÓSZ) „Nincs semmi új a nap alatt" (9). Egy bibliamagyarázó szerint a Prédikátor könyve egy „nyugtalanító, aggasztó könyv, amely egy nyugtalan, aggodalmakkal teli kornak" szól. Ilyen depressziós, borúlátó lett volna a szerző, Jeruzsálem királya? Ide juthat az ember, aki Istentől nyert bölcsességgel éli végig az életét, hatalmas dolgokat épít, és nagy hasznára van környezetének? Egy közösség szószólója hangot adhat kételyeinek? Milyen bölcsesség az, amely így tudja summázni a világban végbemenő dolgokat: „Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt"? A héber eredetiben ez egy gyönyörű, költői mondat. Költői ékességgel akarja kijelenteni, hogy minden, ami van és minden, amit tapasztalunk egy örök visszatérésnek köszönhető. Visszatérés alatt pedig azt érti, hogy újra és újra, lelkünkben és hitünkben is vissza kell térnünk mindenek adójához, a Teremtő Atyához.
Fohász: Drága Istenem, sokkal kétségbeejtőbb mondat lenne ez a Prédikátortól: Nincs senki új a nap alatt, nem újul meg senki élete a nap alatt. A megújulásért könyörgöm most, amelyet csak Te adhatsz meg. Adj több ember szívébe nyugtalanságot a saját sorsa felől, hogy egyre többen Hozzád forduljanak. Ámen.