4Móz 36 és ApCsel 22,22–30
(ÓSZ) „Ne kerüljön át örökség egyik törzsből a másikba. Izráel fiainak törzseiből mindenki ragaszkodjék a maga örökségéhez" (9)! Isten olyan közösséget akar formálni Izrael fiaiból, amelyben egyik ember, család vagy nemzetség nem él a másik ember, család vagy nemzetség kárára. Isten nem akar elvenni az egyiktől, hogy a másiknak jó legyen. Mindenkinek megvan a maga öröksége, a maga területe, a maga városa, a maga családja, ahol élhet Isten áldásával. Mégis, gyakran eluralkodik rajtunk a kétség és irigység, hogy a másiké, a szomszédé szebb vagy jobb. Ott biztos jobban mennek a dolgok, könnyebben veszik az akadályokat. Gyakran gyülekezeti életünkben is így van. A saját örökségünkhöz való ragaszkodás azonban ennek az ellenkezője. Szeretem, őrzöm és ragaszkodom ahhoz, amit nekem az Úr a családomban, a gyülekezetemben, a nemzetem, a népem és a nyelvem által adott. Persze, csak az Úr mércéje szerinti jó dolgokban!
Fohász: Uram, köszönöm, hogy Te hitvallásomhoz, örökségemhez ragaszkodó emberré tudsz formálni engem. Kérlek, áldd meg szeretteimet, egyházamat, népemet, hogy mindannyian jól és tisztán éljünk áldásaiddal. Sokat kaptam, Uram, teljes szívemből adok Neked hálát! Ámen.