Jer 6 és Gal 2,11–14
(ÓSZ) „Az ÚR haragja tölt el engem, nem tudom már magamban tartani. Töltsd ki az utcán a gyermekekre meg az ifjak csapatára! Foglyul esik férfi és nő, öreg és aggastyán egyaránt" (11)! Isten irgalmas és hosszútűrő, a próféta türelme azonban véges. Elcsügged, elfárad és elfásul lelkipásztori munkájának az addigi eredménytelenségét látva. Egy ilyen pillanatban kapja Jeremiás a megbízatást Istentől, hogy mezgeréljen, böngésszen tovább Isten maradékán. Isten jól tudja, hogy Izráel egésze csődöt mondott. De talán egy-két kisebb vesszőn mégis található elbújva szőlőszem. Mivel Jeremiás nem talál semmit, csak teljes belső lelki széthullást, ezért megharagszik és ítéletet hirdet. Mert a közöny és az érzéketlenség általában haragot szül.
Fohász: Uram, tudom, hogy intesz engem már a nap kezdetén, hogy ne menjen le haraggal a napom (Ef 4,26). Nem tudom, megharagszom-e ma valamire, vagy valakire, de kérlek, segíts egyedül a Te haragoddal haragudni, amely nem gyilkol, hanem életet hoz, és fogjul ejti a másik embert. Ámen.