Jer 4 és Gal 1,10–24
(ÓSZ) „Ha meg akarsz térni, Izráel – így szól az ÚR –, hozzám térj meg! Ha eltávolítod színem elől förtelmes bálványaidat, ne ingadozz" (1)! Látva, hogy a nép eljutott bűnei felismerésére, Jeremiás igazi, mélyreható, külsőségekben meg nem rekedő megtérésre buzdítja kortársait. Az út nyitva áll, Isten kész megbocsátani, de ehhez a múlttal való gyökeres szakításra van szükség. Összesen 92 igeversben, az ige 48 formájában, 115-ször szerepel Jeremiás könyvében a megtérést, hazatérést, visszatérést kifejező héber szógyök. A prófétának tehát alaptanítása volt, hogy ingadozás, kétely és kishitűség nélkül kell az embernek Istenhez térnie. Világosan látta, hogy a bűnbánó hangulattal és a bűn pillanatnyi megvallásával még nem történt meg a döntő fordulat. Az igaz, hogy Isten kész kitárni karját a bűnbánó nép felé, és megengedi, hogy visszatérjen hozzá. De, hogy egészen az ő népévé legyenek, ahhoz láthatóvá kell válnia az elhatározásnak.
Fohász: Jézus Krisztus, hiszem és vallom, hogy Te vagy az élő Isten Fia (Mt 16,16)! A kereszten értem haltál meg, hogy megválts. Hiszem, hogy feltámadtál, és élsz. Megvallom, Uram, hogy sokszor és sokat vétkeztem. Bocsáss meg, és segíts elfogadnom megváltásodat, kérlek, jöjj a szívembe, és légy az életem Ura! Ámen.